„2019. november 27-én került megrendezésre a Christmas Miracle Musical Dugo Seloban, Horvátországba. Mivel a horvát IYF mindössze két tagból áll, nekik a magyarok segítségével kellett megszervezni az egész rendezvényt.
Természetesen nem volt könnyű több száz kilométerről helyszínt keresni, minden apróságot leegyeztetni, ráadásul még a nyelvet sem beszéltük. Eleinte úgy tűnt, hogy mindenhol csak akadályokba ütközünk.
A buszjegy vásárlás, sőt a határátkelés sem volt zökkenőmentes. Mikor megérkeztünk, tapintható volt az izgalom a levegőben, mivel végül egyetlen horvát önkéntes tudott csak velünk jönni az előadás napján a színházterembe, aki az egyetemi órái között utazott oda-vissza Zágrábba. Ő igyekezett mindent kézben tartani a nagy napon és a nyugtalansága könnyedén átragadt ránk is.
Én, személy szerint attól féltem legjobban, hogy ez a sok Európába érkező koreai önkéntes, aki éjt-nappallá téve készült, majd üres székek előtt fog fellépni, hiszen kisvárosról beszélünk, nem tudtunk ott lenni, kezünkben tartani a reklámozást, az esemény hirdetését. Az én szívemben a kétségbeesés kis sárga szörnyként hajtogatta, hogy ha mi önerőből nem oldjuk meg, akkor ki fogja?
Ám volt, aki nálunk nagyobb és már jó előre gondoskodott mindenről.
Elérkezett az este, elkezdtek szállingózni a vendégek és szépen lassan úgy megteltek a sorok, hogy nekem személy szerint át kellett adnom a helyemet és be kellett másznom a hangosítópultban ülő fiúk mellé, hogy le tudjak ülni. Megható volt látni, hogy voltak, akik a lépcsőn ültek és csillogó szemmel hallgatták az üzenetet.
Elszégyelltem magam, hogy mennyit aggodalmaskodtam azon a napon, hiszen könnyű elhinni, hogyha minden flottul megy, akkor az önerőből valósult meg.
Ha mindent kontroll alatt tudunk, akkor egyszerű nyugodtnak lenni, pedig az sem a mi érdemünk. Így viszont egyértelmű volt, hogy mi semmi érdemlegeset nem tettünk az esemény megvalósulásához, csakis Istennek köszönhettük, hogy minden ilyen jól sikerült, sőt, felülmúlta a várakozásainkat.
Mindannak ellenére, hogy kicsit nehéz szívvel mentem ki Horvátországba, és sokat aggodalmaskodtam, még a magyarországi musicalnél is nagyobb élmény és áldás volt számomra az út.
Boldog vagyok, hogy részese lehettem! „
-Marcsi
